1.0MAGMIAhttps://magmia.cafeblog.huMAGMIAhttps://magmia.cafeblog.hu/author/magmia/Mondtam e már neked kedves? Az út amit jársz, az a legszebb. Bizony. Magunk választjuk. Amikor elindultam MAGamtól távolodni, elrejtettem a kincset. Számtalan útjelzőt, hogy majd egykoron visszataláljak. Épp úgy, mint te és mindahányan. Majd ráhullt szememre a felejtés fátyla. Emlékszel? Nem? Nos épp ez a lényege a tapasztalásoknak. Eljátsszuk a feledés játékát. Útra kelünk. Igen, a mozdulatlanság útjára. Légy benne biztos, megtalálsz mindent, ami újra HAZA vezet. Ebben a biztos tudatban fedezd fel MAGad. Játssz kedves. Légy egyszerre építő és bontó. Próbáld ki MAG-AD mint kiterjesztő. Vedd el, hogy adhass. Minden érted van. Határtalan vagy és teljes, a TEREMTŐ tökéletessége. Ne szégyelld szeretni MAGad. Mind azt amid van, MAGadnak adtad, benned van minden. A könnyeket és a mosolyt épp úgy mint az utadat. Ez a hamuba sült pogácsa a tarsolyodban. Minden megadatott a számodra. Mindig bőkezű voltál MAGadal. Énekelj, dalolj az úton. Gyűjts be mindent, hogy majd szemezgethesd. Megtalálhasd azt, aki mindig EGY maradt.richhttps://magmia.cafeblog.hu/files/2015/03/10360542_988956074455461_5811321869907346275_n-150x150.jpg150150