Kezdem kedves itt, hogy érthesd. Emberként írom és MAGam fejezem be.
Hát álljon most itt a TITOK!
Az én Varázslatom.
Rengeteg dolgot hozzáírhatnék a Titok és a Varázslat történetéhez. Nem is tudom, hol kezdhetném el.
Talán a Titoknál.
Amikor megjelent a könyv és a videó, egy kedves barátom elküldte nekem őket. Elolvastam, sokszor megnéztem. Amire emlékszem ebből az időből, talán annyi, hogy kinyílt a Világ előttem.
Bár nem konkrétan visszavezethető, de mégis ez volt az indíttatás. Elkezdtem tanulni. Ismereteket gyűjtöttem, álmodoztam, alkottam, tanultam, tanultam és tovább tanultam.
Komoly iskolák, tanfolyamok vannak mögöttem. Elindultam azon az úton, amibe ma is szerelmes vagyok. Tanítani kezdtem, mert egyszer csak ebben a helyzetben találtam magam. Felismerések, sokasága. Majd egyre több tréning, és előadás lett része az életemnek.
Szeretek minden alkalmat, mert a kétségbe esett arcok mosolyra derülnek.
Voltak nagy feladataim is közben, de mindenre volt erőm és tehetségem. Semmit sem bánok, mert a részem. Kell a keserű íze is az édes értékeléséhez.
Már nem figyeltem akaratból a Titok gondolataira. Egyszerűen, csak éltem őket. Évek teltek el, és ismét elém került a Varázslat formájában.
Szinte megkönnyeztem. Újra megszólított!
Most is másnak a hangján. Megkérdezték, mi lenne, ha megcsinálnánk a könyv 28 napos gyakorlatát élőben?
Ettől szebbet és jobbat most el sem gondolhatok!
Eszembe jutottak az elmúlt év csodái, és hálát éreztem a szívemben, hogy most újra, egyenként mindent megköszönhetek.
Milyen szelíd, szeretet teljes figyelmeztetés, lehetőség volt az Univerzumtól, hogy elém tette, mint egy varázslatot! Most már nem csak magamért, hanem mindazokért tehetem a hála áldásának megtapasztalását, akik velőnk tartanak, vagy majd éppen a közös munkánkkal inspiráljuk egy valamikori kezdéshez.
Mennyi minden újból átfényesíthetek!
Hálás vagyok a lehetőségnek, amit valahol, valamikor megteremtettem magamnak. Ez nem vicc! Már tudom, hogy így volt, mert most elértem azokat a vágyaimat is, amiket így a Varázslat fényével újra írhatok.
Most itt tartok, és hamarosan indul is már a 28 varázsnap.
Szerelmetes fénylő ragyogással a szívemben készülök erre a varázslatos randevúra az Élettel.
Megkötöm lovamat, piros almafához
Megkötöm szívemet, gyönge violámhoz
Lovamat eloldom, mikor a Hold felkel,
De tőled violám csak a halál old el.
Gyere be, gyere be gyönyörű kis madár,
Csináltattam néked, aranyból kalitkát,
Aranyból kalitkát, gyémántból vályúját,
Gyémántból vályúját, ezüstből ajtóját.
Nem szoktam, nem szoktam kalitkába hálni,
De csak szoktam, csak szoktam zöld erdőbe járni,
Zöld erdőbe járni, fenyő magot enni,
Fenyő magot enni, gyöngyharmatot inni.
Kedvesem itt az idő, tiéd a tudás, már használni tudod.Már hinned sem kell, mert tudod. Igen ezt neked adom, mint minden teremtettnek, ha elér ide. Fogd meg kedvesem a feléd tartó kezet, ez már a te ÉLETed. Minek keresnéd, ha veled van, fogd hát meg a két kezed!
Nem maradhatsz kint, sem kalitban egy szemet sem. Hald a lépted suhanását, és indulj BELfelé, ÉRETT-En.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: