Meddig kell fájjon a semmisem?

Azt mondod Kedvesem, te nem vagy szeretve. Úgy még sohasem, amint te vágyod és kerested. A társad csak bánt hidegen és téged néz ridegen. Neked fáj, Ó hát elhiszem, de nézd e filmet mit neked vetítek.
Ez látod Kedvesem, ott vagy, hol lenned kell. Dolog és feladat ezt megértened. Ne hidd, hogy te szomorúságra születtél, csak figyelj. Amit te adsz itt ebben a helyzetben, a társad feladata, és felelőssége, mit is tesz vele. De nem vész el a szíved melege. Figyeld, megadtad e mind azt mit tehettél? Bántás helyett tanítója lettél a léleknek, ki még oly gyenge, hogy csak acsarkodni képes? Kinyújtottad e oltalmazó kezed a riadt tudattalanan gyermeknek? Halkan szólsz e szívből, szeretettel? Mert csendes szavad a jövőt írja neki, mert igen, te leszel minden mozdulata előhírnöke. Tőled tanulja, mi az, hogy szeretet.
Ám ne hidd, hogy időtlen időkig neked ebben szenvedned kell! Te tedd, amit tenned kel, s ha süket fülekre lelsz, bocsájtsd meg neki, hisz mást nem tehet. Nem várhatod, hogy hallja szavad, ha nincs füle. Ne keverd össze a feladatot, mi neked született azzal, amit a társadnak tenni kell.
Nézd Kedvesem, TE hol vagy jelen!
Felismerned érdemes, mit holléted üzen. Minden helyzet feladat és lehetőség egyben. Feladatod már látod e helyzetben, most nézd mit ajándékoz neked mind ez. Tartást a fizika létedben. Tisztán látást, félelem helyett. Megértést és elfogadást minden szemrehányó gondolat helyett. Megtanultad a megbocsátás gyönyörét, hiszen már tudod, te is voltál ott, hol nincs még JELEN, csak küzdelem. Most ENGEDD EL! Engedd el Kedvesem, minden képzeted, hogy is kellene mindennek történnie. Add át a TEREMTŐ EGYSÉG BÖLCSESSÉGÉNEK, tudva, te megértetted a feladatod és megcselekedted, szívben, szeretetben.
Nem az örök fájdalom tesz nemessé! Ezt is meg kell értened!
Kedvesem, a toporzékoló gyermek sem dühétől lesz boldog, hanem, mikor megtanulja kérni és elfogadni azt amit megtehet. Megtanul türelemmel várni. Így ajándéka lesz az öröm, hogy türelme , csak is a türelme képes gyümölcsöt teremni neki, épp úgy mint neked!
Minden ÉRTED született, csak lépj egyel hátrébb, és láss, ne csak hidd a látást. Ne csak nézz, de láss, kedvesem!
Cseréld fel így a fájdalmat megértő elfogadásra, s megkapod, mikor eljön az ideje.
Mikor?
Amint mind ezt már szívedben éled! Nem kéred, egyszerűen ÉLED KEDVESEM!