Kedvesem, mi dolgod van a Nappal. Kér e tőled erőt, hogy megtartsd? Reggel mikor szemed kinyílik, kapaszkodsz e ágyad szélében, mert nem látod tested oltalmát a föld megtartó erejében? Van e kétség benned a folyó cseppjében? No lám, minden megy a MAGa rendjében. Való e neked az a félelem, hogy léted senki sem őrzi? Hiszed e Napot és a Földet? Hiszed e azt ami van? Ne végy magadon erőt a léted ellen, úgy sem jutsz semmire a hitetlen éneddel. Már említettem, most újra teszem. Maradj a szívedben. Ez a dolgod, hogy boldog Emberként élj. Ha csak abban bízol, mit magad vagy mások tesznek, akár nem tesznek, tévúton jársz. A Teremtés minden pillanatodban mutatja önMAGát neked hogy lásd, nincsenek kételyek. Szemléld az életet. Oly szép, miként te megengeded. Nincs bántás, kedvesem. Ha mégis szemed ezt látná nevess. Ne vedd fel. Ne gyűjtsd az utca porát, haladj egyenest. A lelked örök és sértetlen!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: